A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembe vétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. A zökkenőmentes iskolakezdés elősegítése érdekében a helyi sajátosságok, szokások figyelembe vételével korrekt kapcsolatra törekszünk az iskolával. Az óvodából az iskolába való átmenet megkönnyítésére gazdag programot dolgoztunk ki és valósítunk meg, évek óta.

 

Az együttműködés alapelvei

• Kölcsönös nyitottság, bizalom nevelőpartneri viszony
• Közös dokumentumok ismerete
• Nevelési feladatok összehangolása
• Kölcsönös hospitálás, közös továbbképzésen való részvétel

 

 

Kudarcmentes iskolakezdet és az óvoda-iskola átmenet megkönnyítése

Feladataink:

• Az iskolakészültséget támogató pedagógiai munka (tanulási képességek, kulcskompetenciák, egyéni differenciált képességfejlesztés)
• Képességfejlesztő programok megvalósítása (Fejlesztő Team, Difer mérés bevezetése,közös értékelése)
  • Tanulási zavarok kialakulását megelőző módszerek alkalmazása (Dyslexia megelőző programok, korszerű tanulási munkaformák, drámapedagógia, konfliktuskezelési technikák)
  • Az iskolaválasztás segítése (tanítónők megismerése, nyílt napok, közös kirándulások)
  • Közös szabadidős programok szervezése (közös évnyitó, közös játszóházak, sport rendezvények, kirándulások)
  • Hospitálásra épülő együttműködés (jó gyakorlatok megismerés, „áttanítás”az iskolába,óvodába)
  • Gyermekek fejlődésének után követése (Difer mérés kontrollja az iskolában)

 

Az együttműködés formái

• Látogatások, tapasztalatcserék, közös programok, bemutatók, fórumok, egymás rendezvényein való részvétel

Az együttműködés tartalma

• Pedagógusok kölcsönös látogatása az óvoda nagycsoportjába, ill. az első osztályba.
• Az intézményi programok megismerését célzó fórumok, előadások szervezése
• Az óvodai szokások megtartását célzó, új szokások kialakítását segítő szakmai feladatok ellátása („áttanítás”)
• Folyamatos tervszerű ismerkedés az intézmények munkájával és a gyermekekkel (nyílt napok, iskolai óvodai látogatások)
• Az intézményi programokon való részvétel (szabadidős, szakmai előadás, szülő értekezletek)

(Az együttműködés részletes tartalmi elemeit az évente megújított Együttműködési megállapodás tartalmazza)

 

 

A fenntartóval való kapcsolatunk egyrészt a közoktatási törvényből adódóan és egyéb jogszabályok alapján hivatalos, rendszeres, másrészt támogató, segítő jellegű.

Problémáink megoldására a konstruktivitás a jellemző. Kapcsolattartásunk formája a kölcsönös tájékoztatás, egyéni megbeszélések, beszámolók.

A Polgármesteri Hivatal Gyermekjóléti szolgálat vezetőjével gyermekvédelmi felelősünk tartja a naprakész kapcsolatot, az étkezési segélyezés-, karácsonyi ajándékozás és az óvodáztatási támogatás biztosítása érdekében.

 

Az orvossal és a védőnővel folyamatos kapcsolatot tartunk.

Rendszeresen ellenőrzik a gyermekek testi fejlődését, egészségét.

A találkozások alkalmával, a gyermekekkel megismertetjük munkájuk fontosságát, segítünk leküzdeni esetleges félelmüket.

 

A Nevelési Tanácsadó munkatársaival szintén aktív kapcsolatot tartunk fenn a gyermekek fejlődése érdekében. Hetente logopédus és fejlesztő pedagógus foglalkozik a rászoruló gyermekekkel, szükség szerint a pszichológus munkáját is igénybe vesszük.

 

Egyház

Figyelembe vesszük a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló rendelkezést, amely óvodánkban lehetőséget biztosít, speciális szolgáltatások keretében hittan igénybe vételére.

Évente történik felmérés a szülői igényekről, és ennek alapján biztosítjuk a hitoktató számára a helyet.

Az együttműködés tartalma

Heti rendszerességgel hitoktató foglalkozásszervezése az óvodában

Ünnepek előkészítése, templomban szervezett program megtekintése

A hitoktató részvétele az óvodai rendezvényeken

 

A folyamatos szakmai képzés biztosítása érdekében kapcsolatot tartunk a kistérségi óvodai szakmai munkaközösséggel, értekezletek, előadások, bemutatók keretében.

 

A kompetencia alapú programcsomag bevezetésében segítséget kapunk a mentoroktól, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot annak érdekében, hogy szakmailag a lehető legtöbb lehetőséget kihasználva épüljön be saját helyi programunkba.

 

A családsegítő munkatársával

 

A gyermekvédelmi felelős és munkájának programja az adott év munkatervében kerül rögzítésre. Minden tanév elején az alábbi szempontok szerint méri fel a gyermekek családi helyzetét:

• A család anyagi helyzete
• Lakásviszony
• A szülők nevelési felfogása
• A gyermek gondozása, ellátása
• A gyermek egészségi állapota
• A szülők egymáshoz és a gyermekhez való viszonya
• Az óvodai neveléshez való viszonyulás.

 

Veszélyeztetettség okai:

• Nevelési hiányosságok
• Erkölcstelen családi környezet
• Italozó szülők
• Bűnöző családi helyzet
• Rossz lakásviszony
• Egészségügyi okok
• Anyagi okok
• Megromlott családi kapcsolat

 

Az óvónő feladata:

• Felismerje a problémát
• Keresse az okokat
• Nyújtson segítséget
• Jelezze az illetékes szakembernek

 

Már a tanév elején kiszűrjük a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekeket, s figyelemmel kísérjük sorsuk alakulását. Névsorba vétel után egyeztetjük a feladatokat a község gyámügyi feladatait ellátó jegyzővel, szükség esetén jelentést teszünk a Családsegítő szolgálatnál.

 

 

V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

 

Az óvodai élet tevékenységformái

 

• Néphagyományőrzés a nevelés folyamatában
• Játék
• Mozgás
• Az esztétikai neveléshez kapcsolódó tevékenységek

 

1. irodalom, anyanyelv
2. zene: ének, zene, énekes játék
3. vizuális tevékenységek: rajzolás, mintázás, kézimunka
4. a környezet esztétikája

 

• A külső világ tevékeny megismerésére nevelés

 

1. környezeti nevelés és néphagyomány ápolás
2. környezetvédelem
3. környezetalakítás
4. matematikai jellegű tapasztalatok szerzése
5. munka jellegű tevékenységek
6. tanulás

 

A néphagyományőrző tevékenységek tartalma:

 

Játékidőben a természetes anyagok közelsége motiválja a gyermeket. Az anyagok állandó jelenléte cselekvésre készteti, fejleszti alkotóképességét. Az elkészült tárgyak, népi játékszerek tovább motiválják a tevékenységét, gazdagítják a játékát, alkotásra kész emberré teszik. A mindennapok tevékenységében jól beleilleszkedik a játékeszközök készítése. Az óvónők segítségnyújtása közben jó alkalom nyílik a beszélgetésre, a népmesék, dalok, mondókák, versek felidézésére. A népszokásokhoz fűzött, az óvónők által elmesélt történetek hatást gyakorolnak erkölcsi ítéleteik alakulására, magatartáskultúrájukra, viselkedésmódjukra. Az udvari játékok a hagyományápoló tevékenységekkel bővülnek. A természetes anyagokkal való műveletek mellett a dalos játékok, a népi sportjátékok játszására is sor kerül. A dalos játékok a zenei fejlesztésben és az érzelmi nevelésben, a népi sportjátékok az állóképesség, az egészséges küzdőszellem alakításában kapnak fontos szerepet. Az óvoda udvara, környéke, a séták, kirándulások jó lehetőséget adnak a természet, a környezet megszerettetésére, az évszakok változásaiból fakadó népi időjóslások felidézésére. A szülőföld szépségeinek megláttatása, a környezet alakítása, - amelyben a gyermek közvetlenül részt vesz, - alakítja vizuális látásmódját.

Ez az alap, melyre a gyermekek művészetre nevelése épül. A népi kultúra tárgyai, a népköltészet alkotásai a gyermek érzelmein át hatva épülnek be a gyermek ízlésvilágába. Zenei, irodalmi és vizuális nevelése is a gyökerekből táplálkozik, amelynek anyaga a népművészet értékes alkotásai.

A mindennapi élet tevékenységei és a jeles napok a néphagyományokban szorosan összetartoznak. Az óvodában megünnepelt jeles napokkal színesebbek lesznek a hétköznapok és fel lehet kelteni a gyermekek érdeklődését az egyházi és a zászlós ünnepek iránt is. A névnapok közül elsősorban azok váltak jeles napokká, amelyekhez történelmi események, természeti megfigyelések és bizonyos munkafolyamatok kapcsolódtak.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Az óvónő a néprajzi ismereteit folyamatosan bővíti. Összegyűjti szűkebb környezete hagyományait. A tárgyalkotás, a környezetalakítás technikai fogásait elsajátítja. A néphagyományőrzés elemei mértéktartóan jeleníti meg az óvodai környezetben. Az óvónő az óvodai nevelés folyamatában megteremti a hagyományőrző tapasztalatszerzés feltételeit, lehetőségeit. Ezáltal a gyermekek és a szülők a természethez és a hagyományokhoz való kötődést egyénileg és együttesen is átélhetik és azokat önmaguk számára újrateremtik. Az óvónő egyrészt a folyamatos napirendben, a játéktevékenységbe ágyazottan tervezi és szervezi a hagyományőrző cselekvési formákat. Másrészt a családok együttműködő részvételével teremt megfelelő alkalmat.

 

A hagyományőrzés személyiségfejlesztő hatása:

 

A néphagyományőrző szellemben nevelkedett gyermek, alkotó kölcsönhatásban él a környezettel, természettel, ráérez arra, hogy a világot képes átalakítani. Megismeri a közös alkotás örömeit, a múlt értékeit, a környezetért érzett felelősséget. Érzelmileg gazdagabbá, értelmileg fogékonyabbá válik. Alapozódik benne a környezet és a haza iránti szeretet érzése.

A gyermek saját és társai megismerésével – ki milyen feladatra a legalkalmasabb, kiben milyen képesség a legerősebb – szolgálja társait, a közösséget. Személyes kapcsolatokon keresztül közvetve vagy közvetlenül tanul, kifejleszti kézügyességét, képességeit. Az anyaghoz, a mesterséghez, az alkotáshoz, munkához való viszonyáról a tevékenységeken keresztül fontos tudást szerez. Beilleszkedik, alkalmazkodik. Megízleli az anyanyelv szépségét, játékosságát, zeneiségét. Eligazodik a világ dolgaiban, mérlegel, dönt, normákat, szabályokat alkot és használ. A néphagyományban az egyén szerepe mindig kisebb, mint a közösségé. Az egyén midig jelen van, szerepe van a munkában, az alkotásban, az örömben, a bánatban, a játékban.

A népi tárgyak formakincse, a technikák, az anyagokkal való munkálkodás és kísérletezés kifogyhatatlan lehetőséget rejt a fejlesztés számára.

 

JÁTÉK

 

A játék és a hagyományőrzés kapcsolata:

 

Egy családias légkörű, rugalmas életrend alkalmas arra, hogy a hagyományőrzést az óvoda keretein belül megvalósítsuk. A régen feledésbe merült, vagy éppen a mai generáció számára ismeretlen játékok, népszokások, hagyományőrző tevékenységek, játékeszközök felelevenítésre kerülnek. Ezzel színesedik, gazdagodik a gyermekek élete, bővül a nevelés eszköztára. Ez a komplex hatásrendszer nyugodt légkörben, kiegyensúlyozott, derűs óvónői viszonyulással érhető el. A játék a kisgyermek életében a legkomolyabb tevékenység, amely létfontosságú. A játék örömforrás, önmagáért való. Örömet okoz maga a cselekvés, manipuláció, elképzelés. A gyermek, játék közben ismerkedik a világgal, megismeri a véletlen és a valószínűség törvényeit. Összeköttetést jelent élő és élettelen környezetével, ismerkedik, tapasztalatokat szerez, reagál. Kíváncsisága belső indíttatású, amely ismeretszerzés is egyben. A játék állandó erőforrás, az érzelmek megjelenésének domináns tere. Az élményeknek meghatározó szerepük van a játékban. A gyermek élményeit a játékban sokszor rejtett formában, néha szelídített feszültséggel éli át. Ez segíti élményei, tapasztalatai feldolgozásában, a maga kedve szerint alakítja át a megfigyelt valóságot. A gyermek állandó belső késztetést, hajlandóságot mutat a játékra. A játék vágymegjelenítés is. A gyermek kívánsága, óhaja a játékban mindig beteljesülhet, nem ütközik akadályba. Keresi helyét a felnőttek világában. A konfliktusok birtoklási vágyból, önérvényesítési törekvésből, ellentétek ütközéséből fakadnak. Ez természetes jelenség. A játékban gyakorolható ezeknek a problematikus helyzeteknek az önálló megoldása. Az Én tudat erős dominanciája mellett megjelenik a Te és a Mi fogalma. A közös játékot áthatja az összetartozás érzése is. A játék a későbbi tevékenységformákat is megalapozza, így a munkát és a tanulást is.

 

A játék feltételrendszere:

 

A hagyományőrző tevékenységeknek a beiktatása a tartalmas, elmélyült játék az alapja. A légkör nyugodt és biztonságérzetet keltő, melyben a gyermekek szabadon szervezik meg játékukat, önállóan választják hozzá a társat, helyet, eszközt. Szeretetteljes környezetben könnyebb egymás elfogadása. A hely a gyermekek szabad mozgását, biztonságát, játékuk térbeni kibontakozását szolgálja. A játék színtere a csoportszoba, az udvar, a park. A játékidő a napirend sajátosságából fakadóan folyamatos. A délelőtt elkezdett játéktémát nemcsak délután, hanem akár több napon keresztül is játszhatják. A napirendben szereplő egyéb tevékenységek belesimulnak a játék folyamatába. Időlegesen megszakítják ugyan, de nem tördelik szét. Körültekintő szervezéssel a hagyományőrző tevékenységek, foglalkozások helyének és idejének megválasztása az elmélyült játékot nem borítja fel. A játékeszközök esztétikusak, igazodnak a gyermekek életkorához, elősegítik a sokoldalú fejlődést. A mai játékeszközöket harmónikusan egészítik ki az ősi – népi játékeszközök: rongybaba, kukorica hegedű, csuhé baba, csutka játékok stb. játékeszközök lehetnek még a természetben előforduló tárgyak is : termések, kavicsok, ágak, falevelek, homok stb. a dramatikus játékeszközök ösztönzik a gyermekeket fantáziájuk szárnyalására. A gyermeki önkifejezésmódokat a bábozás eszközei teljesítik ki.

 

A játék tartalma:

 

A hagyományőrző életmódban is a gyermekek saját elhatározásuk és kedvük szerint játszanak. A játék tartalma kiegészül a népi játékokkal:

• énekes, táncos játékok / szembekötősdi, gyűrűsdi, párcserélő játékok, leánykérő játékok, lakodalmas játékok, vásáros játékok, furfangos és szórakoztató játékok /
• mozgásos és küzdőjátékok / versengő – váltójátékok, várkörüljárás, sorjátékok, hidas játékok /
• népszokásőrző dramatikus játékok
• népi játékszer készítése / bábuk, bútorok, rongybabák, kukoricaszár kunyhó stb. /

Mind ezek új tartalommal töltik meg a gyermekek játékát.

Az óvónő a folyamatban:

 

Fontos, hogy az óvónőt, a fantáziát serkentő és kíváncsiságot ébresztő derű jellemezze, törekszik a gyermeki személyiség megismerésére. Ehhez a játék sokrétű információt nyújt. A gyermek játékának követése intenzív együttélést kíván az óvónőtől. A „ játékból való olvasni tudás „ empátiát, tapintatot, megfelelő szintű intelligenciát követel. Az óvónő ráérez a gyermek lelki állapotára, empátiája segítségével a felmerülő problémák okát kutatja. Magatartásával képes feloldani a feszültséget ill. az elszigeteltséget, aminek az óvónő és a gyermekek közötti jó kapcsolat az alapja. Megerősítő viselkedésével alakítja a csoport toleranciáját, elfogadtatja a magányos vagy agresszív, azaz eltérő viselkedésű gyermeket. A felnőtt beavatkozása csak mintaadás, megoldási lehetőségek felállítása, választhatóság, valamint a testi épség megőrzése szempontjából indokolt. Az óvónő elemző képessége ad eligazítást abban, hogy az adott gyermeki játék igényli e egy újabb ötlet vagy eszköz adását. Mérlegeli, jelent e továbblépést, ha a felnőtt bekapcsolódik és egy-egy apró cselekvéssel, mozzanattal új lendületet ad, perspektívát kínál. Az óvónő a hagyományos játékeszközök motiváló hatása mellett gondoskodik a dramatikus népszokások játékaihoz szükséges kellékekről, hangulati elemekről. Viselkedésével közös játékra inspirál.

Az színvonalas óvónői bábjáték hatására a gyermekek kedvelt tevékenységévé válik a bábozás. A csoport játékszintje tükrözi az óvónő viszonyulását. Élmények nyújtásával gazdagítja a játékot. Az együttes játékban az óvónő lehet egyenrangú játéktárs, alárendelt irányított, vagy mintaadó modell is. Mintaadása a gyermeket utánzásra készteti. A gyermeket az utánzás mellett a szabályok is segítik az eligazodásban. A szabályok nem csak a társas játékokban, hanem a játékeszközökkel való bánásmódban, magában a játékban vagy a szokásrend alakításában is megjelennek. A gyermeki önállóság a játék szabadságában teljesedik ki, az óvónő ezt tiszteletben tartja a gyermekek által vállalt szabályokkal együtt. A játékszabadság nélkülönözhetetlen elemei a szabályok. Szokássá válásukkal megteremtik a játéktevékenység nyugalmát a teremben és az udvaron. Az óvónő személyes példájával ösztönzi a szülőket a lakókörnyezetben fellelhető népi játékok gyűjtésére. Alkalmat teremt a játékok megtanulására, ami feltételezi a felnőtt és a gyermek közös tevékenységét. Az óvónő tudatosítja a szülőkben a játék személyiségfejlesztő hatását.

 

A játék személyiségfejlesztő hatása:

 

A játékban a gyermek egész személyisége fejlődik. A játéknak az értelmi képességekre gyakorolt hatása jól mutatkozik az érzékszervek működésének pontosabbá válásában. Fejlődik az észlelés, megfigyelőképesség, az önkéntelen és szándékos figyelem, az emlékezet és felidézés, a képzelet működése, a gondolkodás. A játék közben felmerülő nehézségek leküzdése alakítja a gyermek intellektuális tevékenységét. A szituációk létrehozása megmozgatja a gyermek alkotó képzeletét, fantáziáját. Fejlődik szellemi aktivitása, beszédkészsége, problémaérzékenysége, helyzetfelismerő képessége.  A gyermek mozgáskészsége is fejlődik, újfajta mozgásokat tanul, melyeket a szabadban és a teremben egyaránt gyakorol. Alakul térérzékelése, fejlődik nagymozgása és szenzomotoros kézügyessége. A gyermek közel kerül az erkölcsi szokások felismeréséhez, elfogadásához. Formálódik erkölcsi ítéletalkotása, alakul illembeli viselkedése, udvariassága. Az átélt játékörömök, sikerélmények és kudarcok erős érzelmeket váltanak ki. A gyermek tanulja érzelmeinek kezelését. Feszültségvezető hatása a gyermeket oldottá teszi. A siker újra-átélési vágya kitartásra ösztönzi. A játék felerősíti a szocializálódás folyamatát. A játékban a gyermek felfedezi a másikat, és más képet alakít ki önmagáról is. A közös játék öröme, az élmény együttes megtapasztalása alakítja a társakhoz való viszonyát. Megjelenik az együttérzés, kibékülés, vigasztalás, kivárás, engesztelés érzése. Kommunikációs kapcsolatteremtő készsége fejlődik. A játékkörnyezet derűs harmóniája, biztonságot adó légköre, áttekinthető rendje ösztönzi a gyermeket a játékrend betartására. Mindezek hatására alakul a fegyelem, ami nem csupán játékfegyelem. A jó légkörű játékban a néphagyományőrző tevékenységek érzelmi többletükkel a gyermek élményeit gazdagítják. A tartalmi gazdagítás kiteljesíti a felszabadult játék személyiségfejlesztő hatását. Ebben a folyamatban a gyermek személyisége a legteljesebben fejlődik és fejleszthető.

 

 Meggyőződésünk, hogy minél inkább játszik a gyermek, annál inkább fejlődik, minél inkább fejlődik, annál inkább játszik.

A külső hatások belsővé válnak, az újabb hatások már ezeken keresztül hatnak. Pl.: meseszeretet- történetek elképzelése- képi látásmód kialakulása- kedvet kap a betűk világához- megtanul olvasni- szövegértővé, olvasóvá, könyvbaráttá válik.

 

MOZGÁS

 

A mozgás és a néphagyományőrzés:

 

A népi életmódban az anya és az apa gondoskodott gyermeke ügyességének fejlesztéséről, erőnlétéről, az esztétikus, harmónikus mozgás kialakításáról. A gyermek mintát kapott a családban, a társaktól, a tágabb közösségtől. Felnőtt korára a játékok, a dramatikus szokások viselkedésmintája mellett a néptánc mozgáselemeit is magáévá tette. A mozgás az érés folyamatában a fejlődő gyermek természetes szükséglete. A program tudatosan segíti a mozgás és az észlelési funkciók összerendeződését. Nagy hangsúlyt fektet a ritmusérzék és az egyensúlyérzék fejlesztésére, mint minden összerendezett mozgás alapjára. A mozgás nem szűkül le a testnevelés foglalkozások, énekes játékok körére, jelen van az óvodai élet minden területén.

 

 

 

 

A mozgásfejlesztés célja, feladatai:

 

• a természetes mozgáskészségek fejlesztése, stabilizálása
• a mozgáselemek beépülésének segítése a természetes mozgások sorába
• az egészséges testi fejlesztés
• a testi képességek és az ellenálló képesség alakítása, a szervezet erősítése
• differenciált terheléssel az egyensúlyérzék, a ritmusérzék, a motorikus képességek fejlesztése, a testséma és helyes testtartás alakítása
• térbeli, időbeli tájékozódás fejlesztése
• a mozgásműveltség, a mozgáskoordináció fejlesztése, különösen a népi mozgásos és egyéb játékok által
• rendszeres, aktív mozgáshoz szoktatás, a mozgásszükséglet fenntartása
• az egészséges életmódra való készségek, jártasságok megalapozása
• családi szemléletformálás
• egészségóvás megelőzéssel.

 

A mozgás tartalma:

 

• szabad, spontán mozgás
• szervezett testnevelés

Szabad, spontán mozgás: A mozgást nem kell külön megszerettetni a gyermekekkel, mert állandó belső késztetést éreznek a mozgásra, örömmel és természetes módon gyakorolják azt. Az óvodaudvar lehetőséget nyújt a mozgásformák gyakorlására, miáltal a gyermek természetes mozgásigény sokrétűen kielégül. A mozgásos népi játékok tere is igazából a kinti tér: szembekötősdik, labdacica, célba dobások, ugróiskola stb. a gyermekek különböző terepeken gyakorolják a természetes és egyéb mozgásokat: fogó, mászások, bújócskázás, labdajátékok stb. téli időszakban havas, jeges játékokat szervezünk: csúszkálás, szánkózás, hógolyózás stb. a mozgásos játékok során is a gyermek maga választhatja meg a játékát, társait. A szabadidőben szervezett mozgásos játékokban a gyermek önként vesz részt. Fontos az egymás testi épségének megóvása, a balesetmentes helyszínek, eszközök megválasztása.

 

Szervezett testnevelés: Tartalmát a természetes emberi mozgások, mint a járás, futás, ugrás, dobás, mászás, kúszás, emelések-hordások, egyensúlyozások, a mozgásos játékok adják.

A testnevelés szervezetten két formában van jelen az óvodában:

• a mindennapokban, 10-15 percben, sok játékkal, a testnevelés foglalkozásokon már kipróbált gyakorlatok, mozgások beitatásával, pergő ritmusú, frissítő mozgással, kötelező jelleggel.
• A testnevelés foglalkozásokon, amit az óvónő heti két alkalommal, kötelező jelleggel szervez, állandó napokon.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Tapasztalatokat szerez a család mozgáskultúrájáról, a gyermek fejlettségi szintjéről. A mozgásszükséglet kielégítéséhez olyan feltételeket teremt, amelyben a gyermek mozgásöröme, aktivitása kiteljesedik. Az óvónő a játéktevékenységek során mozgásos játékokat kezdeményez, vagy a gyermekek spontán kezdeményezését erősíti. Céltudatosan szervezi a népi mozgásos játékokat a teremben, a szabadban. Odafigyel a fiúk küzdőszellemének fejlesztésére, a testséma alakítását kiemelten kezeli. Figyelemmel kíséri a betegségből visszatérő gyermek állapotát, a kisebbek állóképességének, az egyes gyermek terhelhetőségének határait. A szervezett testnevelés fejlesztő hatását tudatosan tervezi.

A mindennapos torna és a testnevelés foglalkozások szervezése a szabadban, ill. az átrendezett csoportszobában történik. A jó hangulatú szervezett testnevelést a játékos hangvétel, rövid, érthető utasítások, a kevés várakozási idő, a foglalkozásvezetés pergő üteme jellemzi. A pozitív megerősítés, az óvónői mozgásminta, a jókedvű mozgás dominál.

 

A mozgás személyiségfejlesztő hatása:

 

A mozgás kedvezően befolyásolja a gyermek anyagcseréjét, fokozza a teljesítőképességét. Segíti az új mozgásformák kialakulását, begyakorlását, a mozgásszervek fejlődését. Alakítja a mozgásokat és a játéktudat szintjét. A mozgásos játékok erősítik az egymásra figyelést, az együttműködési készségeket, leszoktat az önzésről. A szabálytartás az önuralmat segíti, alakul az egészséges versenyszellem. Fejlődik a gyermek kitartása, koncentrálóképessége és állóképessége. A mozgás örömélmény, érzelmi hatásokat vált ki. Fejlődik a gyermek érzelmi, szociális és értelmi képessége.

Harmónikus mozgása hat gondolkodásának fejlődésére, kombinatív képességére. A gyermek mozgásán keresztül ismeri meg a világot.                     A programban a mozgásfejlesztés tartalma bővül a népi sportjátékok által nyújtott mozgásformákkal. A nap folyamán a gyermek állandó mozgásban van. A felnőtt az önpróbálkozásnak helyet ad, türelemmel kivár, balesetveszély esetén közbelép.

 

AZ ESZTÉTIKAI NEVELÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ TEVÉKENYSÉGEK

 

Az esztétikum és a néphagyományőrzés:

 

Az esztétikai nevelésben fontos szerepet kap a tárgyi és a szellemi művészet. Egyes területei áthatják a gyermeki személyiségformákat, gazdagítják a cselekvési lehetőségeket:

• A népköltészet: mondóka, népmese, szólások, közmondások, találós kérdések, rigmusok stb.
• A népi díszítőművészet: fonás, szövés, agyagkerámiák, bőrmunkák, tojásfestés, hímzés stb.
• A népzene, néptánc, népi gyermekjátékdalok
• A népi gyermekjátékszerek és játékok
• A népi színjátszás, dramatikus népi játékok: karácsonyi pásztorjáték, Lucázás, pünkösdölés, lakodalmas stb.

 

Az esztétikai nevelés célja, feladatai:

 

• A szép, a harmónikus felfogásához, átérzéséhez szükséges képességek alapozása.
• Megláttatni a szépet a környezetben, a természetben, a művészetben.
• Ízlésformálás, önálló alkotásra késztetés, tehetségfejlesztés.

 

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Személyes példájával a művészetek, a környezet nyújtotta szépségek felismerésére nevel. Megfelelő kultúráltsággal használja környezete eszközeit, tárgyait. A gyermek esztétikai igényének alakítója, formálója.

 

Az esztétikai nevelés személyiségformáló hatása:

 

Az esztétikai nevelés komplex és mégis egyedi folyamatában az egész személyiség fejlődik. Az alábbi személyiségjegyek alakulnak: nyitottság, alkotási vágy, önálló alkotókészség, művészetek iránti fogékonyság, problémamegoldó készség, másság elfogadása.

 

Az óvodai esztétikai nevelés területei:

 

• Irodalom: mese, vers
• Zene: ének, zene, énekes játék
• Vizualitás: rajzolás, mintázás, kézimunka
• A környezet esztétikája

 

IRODALOM: MESE, VERS

 

Az irodalom és a néphagyományőrzés:

 

A mondókákat, verseket, meséket régen a szájhagyomány éltette. A kisgyermeket születésétől „ irodalmi környezet „ vette körül. Az altató, a dúdolók, az ölbevevők érzelmi biztonságát erősítették. A természettel, az emberi környezettel kapcsolatos népköltészeti alkotások végigkísérték a gyermekkort. A program ezt az irodalmi hatást kívánja őrizni. A programban a mese, vers, mondóka anyag zömmel a népköltészet tárházából származik. A gyermek érzelmein át épülnek be ízlésvilágába, alapozzák meg kulturális anyanyelvét.

 

Az irodalmi nevelés célja, feladata:

 

A gyermek szívesen hallgassa a mondókát, verset, mesét, váljon az irodalmi élmények aktív, érzékeny befogadójává. A változatos irodalmi élmények nyújtásával a vágy felébresztése a könyv, a színház, a múzeum értékei iránt. A későbbiekben így válik a gyermekből lelkes olvasó, színház- és múzeumlátogató, az esztétikai élményekre érzékeny ember.

 

Az irodalmi anyag tartalma:

 

Az óvodáskorúak verse elsősorban a népi mondóka, melyeknek nagy része mozgással is lejátszható. Ezen mozgásos játékok nagy segítséget nyújtanak a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzék fejlesztéséhez, a térérzékeléshez, az egymásra figyeléshez, testünk, érzékszerveink megismeréséhez, a ritmusérzék alakításához. Fontos szerepük van az érintésben, az óvónő- gyermek, gyermek- gyermek közötti érzelmi kötődés megszilárdításában. Játszásuk, gyakorlásuk hozzájárul az óvónő és a gyermek közötti intim kapcsolat kialakulásához. Ilyenek: a felnőttek játéka a kicsinyekkel, a természettel kapcsolatos mondókák stb. A gyermekeknek a mesehallgatás lelki szükséglet, ezért minden nap hallgatnak mesét. A mese a mindennapi világgal össze nem egyeztethető, tartalma mesebeli. A mese egyben reális gondolatokat is közöl a gyermekkel. Közli, hogy a világban jelen van a jó is és a rossz is. Általa a gyermek etikai világképet kap. A népmesék lehetnek állatmesék, novellamesék, tündérmesék. A néphagyományőrző irodalmi nevelésben nagy szerep jut a mindennapi élet hagyományaihoz, ünnepekhez, a természet jelenségeihez, változásaihoz kapcsolódó mondókáknak, meséknek, találós kérdéseknek, szólásoknak, mondásoknak és dramatikus népszokásoknak. A versek mesék ismétlése bábozással, dramatizálással, árnyjátékkal stb. történik. A bábozás a gyermek első „ színházi „ élménye. A bábozás szerepe fontos, mert a báb szóra késztet. A mese, vagy a dramatikus népszokás élménye a gyermeket spontán dramatikus játékra késztetik.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Az óvónő megismeri az egyes gyermekek otthonról hozott irodalmi élményeit és beszédértésének fokát. Biztonságot adó légkört teremt, ahol a gyermek bátran kezdeményezi a hallott irodalmi élmény átadását. Az óvónő előadása összhangban van metakommunikációs jelzéseivel, így lesz verselése, mesélése hiteles, a gyermek alkotó képzeletére ható, fantáziagazdagító. Az óvónő segíti a gyermek önálló dramatikus és bábos kezdeményezéseit. A rendszeres lehetőségnyújtás, az óvónői megerősítés eljuttatja a gyermeket, hogy egyre gazdagabb szókinccsel, egyre magasabb dramatikus játékszinten adja vissza élményeit. A dramatizálásnál, ahol kell, ott segít. A mese cselekményének az eljátszásán van a hangsúly, kerüli a szöveg betanítását, hagyja játszani a gyermekeket a fantáziájukkal, a nyelvvel. Figyelmet szentel az irodalmi környezet megteremtésére. Az óvónő az irodalmi foglalkozásokat kötetlen módon szervezi. Épít a gyermekek által kialakított spontán helyzetekre, de kezdeményez maga is. A foglalkozásokat átgondolt anyagválogatás, az irodalmi anyag tudatos időrendi ütemezése előzi meg. Az óvónő megteremti a meséléshez szükséges családias, szeretetteljes légkört. A gyermekekkel szemkontaktust teremt, mesélése hatására a gyermek belső képet alkot. A gyermeki várakozást kielégítő irodalmi élmények hatására az irodalom foglalkozás a gyermek mindennapos igényévé válik.

 

Az irodalmi nevelés személyiségformáló hatása:

 

Az óvónői beszédminta alapján a befogadás, a gyakorlás által a gyermekek kiejtése csiszolódik, gyarapodik szókészletük. A mechanikus bevésésből fakadó sikerélmény ösztönzőleg hat a gyermek tanulási folyamatára. Anyanyelve, irodalmi szépérzékenysége tökéletesedik. A népmesék, mondókák, az irodalmi művek hallgatása, mondogatása közben erősödik az egymás iránti figyelem, az összetartozás élménye is. Az irodalmi élmény érzelmeket vált ki a gyermekben. A gyerek átéli a sok pozitív érzelem, öröm, boldogság, lelkesedés, csodálkozás, derű mellett a negatív érzéseket, az igazságtalanságot, szomorúságot, bánatot is.

A népi mondókákban rejlő ritmikusság képes a gyermeket vidámabb, jobb hangulatba emelni, a belső feszültségét levezetni, mozgását összerendezettebbé alakítani. Konfliktuskezelési módjuk, problémamegoldó készségük a népmesei minták hatására alakul. A népmesék cselekménye állásfoglalásra készteti a gyermeket, ami erkölcsi érzékük, avagy ítélőképességük alakulását segíti. Az élmények hatására kötődésük alapozódik a népköltészet értékei iránt.

 

ZENE: ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK

 

A néphagyományőrzés és a zene kapcsolata:

 

A mondókák, népi játékok hozzátartoznak az emberek mindennapjaihoz, fennmaradniuk is ezért sikerült. Munkájuk egyhangúságát énekléssel oldották fel, sokszor érzelmeiket, örömüket, bánatukat is eképpen fejezték ki. Gyermekeiket éneklésre ringatták a bölcsőben, minden alkalomnak megvolt a dal és szokásrendszere. A program erre a néphagyományra építkezve alakítja ki zenei nevelését, juttatja a gyermeket sajátos élményekhez, teszi gazdagabbá érzelmi, zenei, esztétikai világát.

 

 

A zenei nevelés célja, feladata:

 

• Az énekes játékok, a zene megszerettetése, a szép tiszta éneklésre való szoktatás.
• A gyermek zenei hallásának, ritmusérzékének, zenei emlékezetének fejlesztése.
• Játékos zenei alkotókedvük ösztönzése.
• Az esztétikai, a zenei ízlés és mozgáskultúra formálása.

 

 

 

A zenei nevelés tartalma:

 

• Népi mondókák/ magyar és roma/
• A pentaton karakterű, 6 hangterjedelmű népi dalos- játékok/ magyar és roma/
• A zenehallgatás dalanyaga/ magyar és roma/
• Az énekes népszokások
• A készségfejlesztés zenei elemei

 

A mondókák, játékok: ölbevevős, cirógatók, csiklandozók, tapsoltatók, ujj- és tenyérjátékok, lovagoltatók, csúfolók, kiszámolók, páros fordulók stb.

A dalos játékok: állathívogatók, naphívogatók, esővárók, sípkészítők, játékba hívogatók, leánykérők, kifordulós játékok, ludas játékok, kapus játékok, küzdő játékok, sorjátékok, csúfolók stb.

A hangszerekkel való ismerkedés különleges izgalmat és élményt jelent a gyermekeknek. A mindennapos hangszerhasználat a zenei készségfejlesztésben fontos szerepet játszik. Lehetőség nyílik a népi hangszerek megismerésére, készítésére is: köcsögduda, citera, nádsíp, lopótök duda, levélsíp, fűzfa síp, furulya stb. a gyermek által önállóan elkészíthető hangszerek: dióhéj pengető, kukorica hegedű, a romák által használt kanál, kupa, ritmusfa.

A gyermekjátékokban előforduló egyszerű táncos mozgások, változatos játékmozdulatok és térformák kényszer nélkül fejlesztik a gyermekek ritmusérzékét, mozgását. Előkészítik a későbbi néptánc tanulást.

A zenehallgatás anyagát a népdalok és műdalok alkotják, élő előadásban.

Az óvodában játszható énekes népszokások:

• Lucázás
• Pásztorjáték
• Farsang
• Pünkösdölés
• Újévköszöntés
• Lakodalmas

 

A készségfejlesztés zenei elemei:

 

• Tiszta, csengő hangképzés
• Egyenletes lüktetés
• Dallam és ritmusvisszhang
• Lassú- gyors érzékelés
• Halk-hangos érzékelés
• Magas-mély érzékelés
• Ritmus érzékelés
• Zenei hangsúlyok kiemelése
• Zörejhangok megfigyelése
• Zenehallgatás és mozgásos kifejezés kombinációja/ kompetencia alapú programcsomagból/

 

Az óvónő a folyamatban:

 

A zenei nevelés megkívánja, hogy az óvónő szeressen és tudjon tisztán énekelni, rendelkezzen hangszeres tudással. Az éneklés segítséget nyújt a beszoktatás időszakában. A mindennapos éneklés kapcsolódhat spontán kialakult játékhelyzetekben, kezdeményezhetik a gyermekek, vagy az óvónő. Fontos az óvónő módszertani kultúráltsága, naprakészsége, a dalanyag igényes válogatása. A részvétel önkéntes, a gyermekek maguk döntik el, hogy aktívan részt vesznek e benne, vagy csak hallgatói, szemlélői maradnak.

Az óvónő gyakran énekel népdalokat, melyek hangulatfokozói lehetnek egy-egy hagyományőrző cselekvésnek, pl. tréfás dalok a farsangi készülődésben. Az ünnepvárás és a készülődés hangulata énekléssel, zenéléssel, zenehallgatással teljesedik ki. Az óvónő helyet, teret enged a gyerek zenei önkifejezésmódjának gyakorlására. A tanult mondókák, dalok, mozgáselemek gyakorlása mellett segíti az egyéni improvizációs megnyilvánulásokat: szövegben, dalban, ritmikus mozgásban.

 

A zenei nevelés személyiségfejlesztő hatása:

 

Az ölbe vevős, mondókás játékok, a testközelség, az érintés, pozitív érzelmeket ébresztenek, szerepet játszanak az érzelmi kötődés kialakulásában.

 Az egyszemélyes játékhelyzetekből fejlődik ki a gyermek éneklési kedve.                A kiszámolók segítik az igazságos döntésre törekvést a konfliktusok megelőzését. A küzdő játékok erősítik a fiúk egészséges küzdő szellemét, nemi hovatartozásukat. A dalos játékok a lányok számára a lányos mozgás és viselkedés szabályait is közvetítik. Mit, hogyan illik egy lánynak stb.                 A  dramatikus énekes népszokások a felnőttek viselkedési szokásait adják tovább. Mindezek a mozgáskultúrát is gazdagítják. A zene belső lüktetése, a szabályosan ismétlődő mozdulatok fejlesztik a gyermeki mozgás összerendezettségét, a fegyelmezettséget. A gyermek harmónikus, ritmikus mozgása alakul, ami a tánc alapja. A hangszeres játék felkelti a gyermek érdeklődését, rácsodálkozást ébreszt, különleges világot teremt. A zenei nevelés hat a gyermekek érzelemvilágára, esztétikai fogékonyságára. Megalapozza a zenei befogadás képességét, emléknyomai fellelhetők a gyermekek improvizálásában. Az öröm újra átélésre készteti, amit a társakkal együtt szerzett élmény is fokoz. A zene, mint esztétikum felfedezése, átélése és létrehozása szükségletként épül be a gyermeki személyiségbe.

 

VIZUÁLIS TEVÉKENYSÉGEK: RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA

 

A vizuális nevelés célja, feladatai:

 

• A gyermekekben formálódjanak a vizuális alkotásokhoz, a befogadáshoz szükséges készségek.
• A gyermekek a hagyományos óvodai ábrázolás eszközei mellett ismerjék meg és használják a régi gyermekkor játékkészítő és a népi kismesterségeket őrző technikáit, eszközeit.
• Alakuljon kézügyességük, vizuális alkotókészségük, és esztétikai igényük a múlt, a jelen értékei iránt. Alapozódjon a „ művészeti látás „ képessége.

 

A vizuális tevékenységek tartalma:

 

A rajz, a festés, a kézimunka mellett megjelennek a népi kismesterségeket őrző elemek is:

• A népi kismesterségek technikái
• A jeles napok jelképkészítő technikái

 

A kézimunka sorában megjelennek a kézi szövés alapelemei: sodrások, fonások, szövések. Kedvelt tevékenység a tojás- írókázás, batikolás, varrás, agyagozás, játékeszközök készítése, gyertyamártogatás stb. A jeles napi készülődés során a gyermekek részt vesznek az ünnephez kapcsolódó jelképek közös készítésében: adventi koszorú, mézeskalács, Luca- búza, májfa szalagozása stb. A gyermekek kedvelt tevékenysége az építés természetes anyagokból: homok, kukorica csutka, kóró, kavicsok stb.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Betekintést nyer a családok vizuális kultúrájába, bevonja őket az óvodai készülődésekbe, ismereteket szerez a gyermek vizuális készségszintjéről. Személyes hatóerővel rendelkezik, tud gazdálkodni a térrel és az idővel, így az általa ismert ábrázoló tudást hitelesen, utánzásra, alkotásra késztetően tudja átadni. Épít a gyermekek kíváncsiságára, megadja számukra a választás lehetőségét, anyagban, témában, technikában. Egyénileg megerősítően nyújt segítséget a gyermek továbbfejlesztése érdekében. A változatos tevékenységek gyakoroltatása során nem feledkezik meg a gyermek rajzában megnyilvánuló jelzések követéséről, nem hagyja hogy rajzolása sematikus legyen. A gyermek az ösztönös firkálástól a vizuális percepció hatására újraalkot, ez elvezeti a tudatos rajzolásig. Mozgásfantáziáját hagyja kibontakozni, és segíti fejlődni. A népi kismesterségek, a tájházak, a népviseletek, a környezet megfigyeltetésével gazdagítja a hagyományos élményanyagot. Gyűjtési alkalmakat szervez a természetes anyagok, termések, termények, állati eredetű anyagok / gyapjú/ beszerzésében. A nyugodt vizuális alkotás, a használatos anyagok és eszközök tárolása a csoportszobában történik. Hely hiányában műhely kialakítása nem lehetséges. Az elkészült tárgyakat a gyermekek használják.

Vizuális tevékenységet az óvónő az udvaron, a parkban is szervezhet. Az óvónő a foglalkozásokat kötetlen formában szervezi, kezdeményez, de épít a gyermekek természetes érdeklődésére, tevékenységvágyára. A vizuális tevékenységek lehetőségét egész nap biztosítja a gyermekek számára. Az óvónő által kezdeményezett egy-egy tevékenységi forma legalább egy héten keresztül gyakorolható. A gyermekek a vizuális tevékenységet már érkezéskor választhatják, és átmenetileg gyakorolhatják ill. folytathatják.                             A hagyományápoló tevékenységformák időrendben kapcsolódnak az „ Évkör”-ben tervezett tevékenységekhez, de gyakorolni az esemény után is lehetőség nyílik.

 

A vizuális tevékenységek személyiségfejlesztő hatása:

 

A gyermek a vizuális technikák gyakorlása során minden alkalommal átéli az alkotás örömét, a sikerélmény, pedig újabb alkotásra motiválja. Formálódik alkotó képzelete, ábrázoló képessége, önkifejezési módja. Az óvónői leleményesség hatására problémamegoldó képessége fejlődik, kezdeményezővé válik, önbizalma erősödik. A természet és a természetes anyagok sokrétű lehetőséget nyújtanak a manuális tevékenységek gyakorlására és a finom-motorikus készségek fejlődéséhez, fejlesztéséhez új terepet szolgálnak. Egyben hozzájárulnak a természettel való együttélés folyamatosságához. A természet látványa segíti a vizuális funkciók, azaz a szín, forma, alak észlelés fejlődését. A változatos cselekvések során a gyermek alkotókészsége, fantáziája csiszolódik, amely hat értelmi képességeinek fejlődésére is. A gyermek képessé válik arra, hogy megfigyelését átértelmezze, azokat új kombinációkban alkalmazza. Alakul képszerű gondolkodása, fogalomalkotása konkréttá válik. Az elkészült tárgyak, népi játékszerek tovább motiválják tevékenységüket, gazdagítják játékukat, alkotásra képes emberré teszik őket. Közben finom-motorikus készségük fejlődik.

 

 

 

 

A környezet esztétikája:

 

Az esztétikai nevelés érzékszerveken, érzelmeken átható folyamat. A gyermek fogékonysága által minden őt körülvevő környezeti ingerre tevékenyen reagál. A gyermekre hat a közvetlen környezete, valamint a távolabbi, az óvoda és a település önmaga. Az óvoda egyrészt kompenzáló szerepet tölt be, másrészt teljes megjelenésében alakítja az esztétikum iránti fogékonyságot. Az óvodai környezetet a tagoltság, az egyszerűség és a tágasság jellemzi. Díszítőtárgyaink között megtalálhatók mind a régi, mind a mai világ eszközei, motívumai.

Az óvoda dolgozói személyes példamutatással igyekeznek modellt nyújtani a gyermekek és a szüleik számára. Ünnepnapokon az egész óvoda „ ünnepi ruhát” ölt. Az ünnepi viselet ízlésformáló, hangulatfokozó élmény. A gyermek megtanulja, hogy az ünnepnapokhoz más viselet, viselkedés illik. Az élmény nem csak az összetartozás élményét erősíti, hanem az esztétikus környezet, öltözködés iránti igény is alapozódik.

 

 

A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSÉRE NEVELÉS

 

A környezet és a hagyományőrzés:

 

Az emberiség régebben még együtt lélegzett a környezetével, a legfontosabb törvényszerűségeket a természetből merítette. Tudása nem elvont tények, hanem gyakorlati tapasztalatok és a hozzájuk tapadt szokások, szertartások formájában őrződött meg. A következő generációk jövője, léte attól függ, hogy milyen szemlélettel, értékrenddel, viselkedéskultúrával rendelkeznek, hogyan viszonyulnak természeti és társadalmi környezetükhöz. Ennek alakítása, megalapozása már kisgyermekkorban megkezdődhet.

A program tudatosan épít:

• A gyermek életkori sajátosságaira
• A természetben gyökerező tevékenységek és a néphagyomány ápoló tevékenységek érzelemfokozó hatásaira.

 

A külső világ, azaz a környezet megismerése iránti vágy a gyermekben születése pillanatától működik. A gyermeki jellemzők, a rácsodálkozás, az erős közlési vágy, a kommunikációra való nyitottság, az érzelmi fogékonyság a természet szépségeire, az élőlények jelenségeire, a személyes kipróbálási vágy, az állandó tettre kész cselekvőkészség, mind-mind kedvez a tevékenységeken keresztül történő tapasztalatszerzésnek.

 

 

 

A külső világ megismerésére nevelés célja:

 

• A természeti és a szűkebb lakókörnyezethez való viszonyulás alapozása. Az élő és élettelen világ megismertetése, megszerettetése.
• A gyermekben alapozódjanak a környezet -harmónikus viselkedéshez szükséges készségek, jártasságok.
• Érzelemgazdagítás a természethez kapcsolódó hagyományőrző tevékenységekkel
• Matematikai tapasztalatok szerzése.

 

A külső világ megismerésének tartalma:

 

• Környezeti nevelés matematikai tapasztalatszerzéssel
• Környezetvédelem
• Környezetalakítás
• Mindennapos néphagyomány-ápoló tevékenységek
• Közösségért végzett munkajellegű tevékenységek

 

Környezeti nevelés és néphagyomány ápolás:

 

A gyermek a hagyományos óvodai ismeretanyagot: család, az óvodai környezet, a foglalkozások, a közlekedés, az emberi test, a napszakok, az évszakok, állatok, növények stb. egy sajátos hatásrendszerben szerzi meg. Az ember, a természet, a hagyomány sajátos kapcsolatban vannak. Ezt a kapcsolatot a következő tevékenységek őrzik, erősítik:

• Az évszakok változásából fakadó időjárást megfigyelő tapasztalatszerzések, egy-egy jeles névnaphoz kapcsolódó természeti jelenségek szokásaival fűszerezve.
• Az időjárás változásaiból fakadó, a hagyományos népi életmódot utánzó környezetalakító munkálatok: vetés, gondozás stb.
• Termések, gyógynövények gyűjtése az óvoda környékén, szüretelések, befőzések, gyümölcsaszalások.
• Madarakról való gondoskodás.
• Jeles napok előtti készülődések.
• Rendszeres környezetmegismerő séták, tájmegismerő kirándulások.

 

A környező valósággal való megismerkedés során a gyermekek tapasztalatokat szereznek az őket körülvevő tárgyak, jelenségek formai és mennyiségi jellemzőiről. Minden tevékenységükben megjelenik a matematika: pl. játékukban párosítanak: csésze-csészealj, halmazokat képeznek: játékválogatás stb. Ismerkednek a mennyiségekkel: terítéskor, társasjátékok játszásakor stb.

Összehasonlító méréseket végeznek: ki ugrott nagyobbat, sorba rendezik egymást, tárgyakat adott tulajdonságok szerint. A geometria világából tapasztalatokat szereznek síkbeli, térbeli alakzatokról, tükörrel való játszás során figyelik saját és társuk tükörképét, szimmetrikus alakzatokat hoznak létre. Gyakorolják a síkban és térben való tájékozódást.

 

Környezetvédelem:

 

A gyermekek érzelmi kötődésen keresztül jutnak el környezetük megbecsüléséhez, védelméhez. A sokrétű tevékenységek során megtapasztalják munkájuk eredményét, környezetükre való hatását: pl. madáretető készítése, kertészkedés, udvarrendezés stb.  A  gyermekek természethez való kötődését és az élőlények megszerettetését szolgálják azok a valódi történetek is, amiket az óvónő a megfigyelések során elmond. Az óvónő az élővilág sokoldalú megfigyeltetésével, az óvó-védő tevékenység eredményeként a gyermekek érzelmi alapokon eljutnak annak belátásához, hogy az élőlényeket óvni, védeni kell. A népi kismesterségek gyakorlása, a természetes anyagok közelsége és a velük való tevékenykedés sajátos élményt és érzelmi többletet jelent a gyermekeknek. A különböző séták, kirándulások, tevékenységek a megfelelő szokások, szokásrendszerek, magatartási formák kialakítását szolgálják, amely belsővé válása a természethez való kultúrált viselkedést eredményez. Személyiségüket gazdagítva a természetszeretet szükségletként jelentkezik.

 

Környezetalakítás:

 

Az óvodai környezet alakítása, óvása folyamatos tevékenységet jelent. A gyermekek szívesen vesznek részt a csoportszoba rendjének helyreállításában, átrendezésében, az ünnepek előtti dekorálásokban, díszítésekben. Az óvónő által megkezdett munkálatok látványa a gyermeket követésre készteti. Az udvaron, kertben segítenek, a nagyobbak önállóan is részt vesznek a különböző tevékenységekben. A környezettel való aktív ismerkedés áthatja az óvodai életet, a nevelés komplex folyamatát. Sokféle alkalom kínálkozik a környezet alakítására: növények gondozása, termések vizsgálgatása, válogatása, rendezgetése stb. / bővebben lásd: Környezeti nevelési program c. melléklet /

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Az óvónő a környezethez, természethez való viszonya, alap-beállítottsága minta a gyermek és a szülők számára. A gyermeki környezetet aktívan, kedvvel alakítja. Természetes számára a jeles napok előtti „ nagytakarítás „ a teremben, vagy a tavaszi „ határjárás „ , ami az óvodaudvar és környékének tisztogatását, rendbetételét jelenti a gyermekekkel közösen.

Az óvónő megteremti és ötvözi a környezeti nevelés és a néphagyomány-ápolás olyan feltétel és tevékenységrendszerét, amelyben a gyermek egyénileg és közösen éli át a változatos ingereket, újrateremtheti saját környezetét. Egyben megtalálja a kapcsolódási pontokat más tevékenységekkel. Törekszik az élővilág sokoldalú megismertetésére.

 

A környezeti nevelés személyiségfejlesztő hatása:

 

A tevékenységek során a gyermekek tapasztalatokat szereznek a növények, állatok életéről, az ezekhez kapcsolódó emberi munkálatokról, az idő múlásáról. Ez a tapasztalat évszakonként más és más, de évről évre visszatérő. Ez a hovatartozást, a biztonságérzetet erősíti.

A tevékenységek, lehetőségek által a gyermekek egyrészt megismerkednek a külső világgal, másrészt szert tesznek arra az érzelmi kötődésre, amelyet felnőve, a szülőföld szereteteként fogalmaznak meg. Ez különösen igaz, ha a gyermek érzelmeken, cselekvéseken keresztül történő ismeretszerzését odaillő hangulati elemek mélyítik: mondókák, gyermekdalok, népdalok, mesék, történetek. A külső világ megismerésére nevelés meghatározó a gyermek képességeinek fejlesztésében, elsősorban az alábbi területeken: tapasztalás, emlékezés, megértés, konstruálás, ítélőképesség. Egyre jobban megközelíti a későbbi megismeréshez szükséges elvonatkoztatás útját. Képessé válnak elemi problémák megismerésére és megoldására. Fejlődik a gondolatok tevékenységgel és szóval történő kifejezésének képessége. Előbbre jutnak az önálló tapasztalatszerzésben, véleménynyilvánításban, fejlődik kommunikációs készségük. A közös tevékenységek során kapcsolatot teremtenek társaikkal, növekszik türelmük, akaratuk, önfegyelmük. Felébred bennük a felfedezés, tudás öröme, a másság elfogadása.

 

MUNKAJELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK

 

A néphagyományőrző életmód tevékenységei gazdagítják a gyermek cselekvési lehetőségeit. A természetközelségben, a természetes anyagok használata során, a rendszeresen visszatérő munkálatok ráébresztik a gyermeket, hogy az emberi élet velejárója egy-egy adott cselekvéssor. A gyermek utánzási vágyából fakad, hogy a környezetében látott felnőtti munkacselekvéseket játékban utánozza. A hiányzó eszköz nem akadály, ezen a mássá változtatás vágya átrepíti, a cselekvésben mindenáron ki akarja magát próbálni. A gyermek a gyermekméretű valósághű eszközökkel is „ mintha „ cselekvést végez, játszik. Ez a fajta cselekvés, ha rendszerességgel tér vissza, és az egyén, a közösség, a környezet javát szolgálja, munkajellegű tevékenységgé válik. Mozgatója a gyermek aktivitási vágya és a felnőtt megerősítő, dicsérő értékelése.

 

 

 

Célok, feladatok:

 

• A gyermek sajátítsa el azokat a készségeket, jártasságokat, amelyek a társas együttélés fenntartását szolgálják.
• A hagyományőrző tevékenységek gyakorlásán keresztül a munkajellegű tevékenységek megszerettetése, az elvégzett munka megbecsülésére nevelés.
• A munkaerkölcs, felelősségérzet alapozása, kitartásra nevelés: a gyermeket eljuttatni a célirányos kötelezettségvállalás befejező mozzanatáig.
• A gyermeki kipróbálási vágy sokrétű kielégítése, kezdeményezőkészségének formálása.

 

Az óvónővel kialakult érzelmi kapcsolat a megerősítés motivációja ösztönzi a gyermeket a felnőttel való közös munkálkodásra, az önállóságra. Figyelemmel kíséri, hogy a tevékenységek során a kisebb gyermek önállóságra törekvését a nagyobb gyermek segítőkészsége ne nyomja el. A községben való séta és idős emberekhez való látogatás során a gyermekekkel megismerteti elődeink munkaeszközeit.

A munkajellegű tevékenységek tartalma:

 

• Önkiszolgálás
• Közösségért végzett tevékenységek: naposi munka, a mindennapi élettel kapcsolatos állandó és alkalomszerű munkák, növénygondozás, madárvédelem.

 

A naposság vállalásában az önkéntesség dominál. A kötény nem csak a megbízást és a feladatvállalást jelzi a gyermek számára, hanem vonzóvá is teszi a tevékenységet, amire büszke, és örömmel, sikeresen teljesíti azt. A naposi munkát kisebb gyermek is vállalhatja. A hagyományőrző cselekvések bővítik a naposi teendőket: kerti szerszámok rendbe tétele, befőzések, sütések előkészítése, öntözés stb. A mindennapi élettel kapcsolatos állandó és alkalomszerű munkákhoz tartoznak : udvar és teremrendezés, játékjavítás, tisztítás, egyéni megbízatások, üzenetek teljesítése, ünnepi készülődés,, házimunka jellegű tevékenységek stb. A növény és madárgondozás munkálatai közben a gyermek megismerkedik egyes munkafolyamatokkal. Az óvoda udvarán kialakított veteményes- és virágoskert folyamatos munkát igényel ültetéstől betakarításig, ezért fontos a munkafolyamatok gondos megtervezése.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Megismeri az óvodába lépő gyermekek önkiszolgálási szintjét. A szülőket ösztönzi, hogy a gyermek, otthon is gyakorolja az önkiszolgálás és a családért végezhető munkajellegű tevékenységeket. Az óvónő munkához való viszonyával példát mutat a gyermeknek, szülőnek. Figyelembe veszi a gyermek fejlettségi szintjét, teherbírását. Az önpróbálkozás mellett a munkafogásokat is megismerteti. A tevékenységek során az adott szituációnak megfelelő beszélgetés ösztönzi a gyermeket a munkajellegű tevékenységek céltudatos végzésére.

A gyermeki munka tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekekkel való együttműködést és folyamatos pozitív értékelést igényel. 

 

A munkajellegű tevékenységek személyiségfejlesztő hatása:

 

A munkajellegű tevékenységek is tartalmaznak játékos elemeket, melyek lehetőséget adnak:

• Tapasztalatszerzésre
• A környezet megismerésére
• Képességek, készségek, jártasságok kialakulására
• A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakítására

 

Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során megéli a gyermek a közösségért való tevékenykedés örömét is, ami a normák, értékek, szabályok kialakulásához vezet.

 

Önkiszolgálás során gyakorolja azokat a fogásokat, készségeket, amelyek az egyéb munkajellegű tevékenységek végzésére alkalmassá teszik. Megbecsüli saját és mások munkáját. Kitartásra, a megkezdett tevékenység befejezésére való igénye, felelősségtudata alakul. Az együttmunkálkodás érzelmi élménye a közösség iránti igényét alapozza. Megtalálja helyét a csoportban, a csoport, a közösség hasznos tagjává válik. A segítségnyújtás igénye alakul. Óvja, védi, gondozza a környezetében lévő állatokat, növényeket, alapozódik a másról való gondoskodás igénye.

 

TANULÁS

 

A program gyakorlatában a tanulás nem önálló tevékenységformaként jelenik meg. A gyermek játékba ágyazott, változatos tevékenységek gyakorlása során tanul. Ebben a folyamatban az óvónő az egyes gyermekek tanulási képességeinek alakulását követi és segíti. Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságaiból következik, hogy a gyermek cselekvésein, érzékszervi mozgásos tapintásos észlelésen keresztül tanul. A gyermeki tevékenység motorja a játékkedv, a mozgásigény, az utánzási vágy. A környezetben lévő ingerek aktivitásra késztetik, kiváltják a hatékony viselkedés igényét, közben ismereteket szerez, készségei, szokásai gyarapodnak, tanul. Ebben az önkéntelen tanulási helyzetben a gyermek ismeretei bővíthetők. A gyermek a folyamatban többször átéli, tanulja, mikor, miként figyeljen a külső világra, annak belső jeleire. Érzékenységgel fordul az őt körülvevő környezeti ingerek, hatások felé, tevékeny aktivitását a felnőtt megerősítő, elfogadó viselkedése befolyásolja, ismétlésre készteti. Ebben az életkori szakaszban a gyermek fejlődéséhez, fejlesztéséhez ez az érzelmi fogékonyság szolgál alapul. A gyermeki tanulás az óvodai élet összetett rendszerében jön létre. A program a hagyományos tevékenységformákat a hagyományőrzésből fakadó tevékenységekkel gazdagítja.

 

A tanulás célja:

 

• Ismeretek elsajátítása, készségek, jártasságok kialakítása a tevékenységeken keresztül.
• Tudásgyarapítás.

 

Az óvónő a folyamatban:

 

Az óvónő feladata:

• A gyermek tanulási képességének fejlesztése
• A gyermek önálló tevékenységére alkalmas tanulási környezet létrehozása
• A gyermeki motiváció fejlesztése
• Az óvodába kívülről behozott, előzetes tudás felhasználása

 

Elfogadó, megerősítő légkört teremt, amelyben a gyermek számára az önkéntelen tanulás lehetősége az egész nap folyamán adott. Pozitív megerősítéssel, dicsérettel ösztönzi a gyermeket a kívánt viselkedés elsajátítására. Sikerélményhez juttatja, amelynek motiváló hatására tudatosan épít. A játékos tapasztalatszerzés lehetőségeit, a kezdeményezett foglalkozásokat a gyermek önkéntelen tanulási sajátosságainak figyelembevételével szervezi. A hagyományőrzés, a természetvédelem változatos tevékenységeit tudatosan használja spontán, szervezett és az utánzásos tanulásra.

 

A program tevékenységrendszerében a tanulás a gyermeki tevékenység velejárója. A sajátos fejlesztőhatás az egyes tevékenységformáknál követhető.

 

A TEVÉKENYSÉGFORMÁK SZERVEZÉSE

 

A mindennapos testnevelés és a mozgás minden gyermek számára kötelező.

A többi tevékenységforma játékba integrálva jelenik meg komplex módon és szabadon választható, felajánlott tevékenységként.

 

 

 

 

 

 

 

 

VI. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

 

A gyermek belső érése, valamint a családi és óvodai nevelési folyamat eredményeként a gyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

Az iskolaérettségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai munkához.

 

A testileg egészséges gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmónikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finom motorika. Mozgását, viselkedését és testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.

 

A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődéssel készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés tartama: a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem időtartama, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása, átvitele. A cselekvő- szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is jelen van.

Az egészségesen fejlődő gyermek:

• Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal képes kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat; végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.
• Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait;
• Ismeri szűkebb lakókörnyezetét, a környezetben élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az időjárás és az öltözködés összefüggéseit.
• Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a viselkedési szokások, magatartási formák, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak.

 

A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttekkel és gyermektársaival. Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, és ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg. Kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

 

Minden tanév elején a Nevelési Tanácsadó munkatársai felmérik a beszédhibás gyermekeket, és megszűrik az 5. életévüket betöltött gyermekeket. Ha az egyes gyermekeknél valamilyen téren lemaradást vagy beszédhibát tapasztalnak, az a gyermek hetente külön fejlesztésen vesz részt logopédus ill. fejlesztő pedagógus irányításával.

Februárban az óvónők javaslata alapján iskolaérettségi vizsgálatot végeznek azokkal a gyermekekkel, akik nem a képességeiknek megfelelően fejlődtek és kérdéses az iskolaérettség ténye.  A fejlesztő pedagógus, az óvónő és a szülő együttesen dönt arról, hogy a gyermek megkezdje e az iskolát vagy töltsön el még egy évet az óvodában.

 

VII. AZ ÓVODÁBA, ISKOLÁBA LÉPÉS FELTÉTELEI

 

Az óvodába lépés feltételei:

Intézményükbe a gyermekek felvételét a mindenkor érvényes tanügy igazgatási feladatnak megfelelően végezzük.

Az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik.

Az óvodai jelentkezéskor be kell mutatni a szülő, illetve a gyermek személyazonosságát és lakcímét igazoló okmányt, a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, oltási kiskönyvét, TAJ kártyáját.

Jelentkezni a meghirdetett időpontban lehet az óvodavezetőnél.

A szülő a „Jelentkezési lap” kitöltésével jelzi szándékát a gyermek óvodai beiratkozásával kapcsolatban.

Az óvodai felvétel általános szabályai mellett a felvétel kötelező az alábbi esetekben:

• A gyermek az év folyamán betölti/betöltötte az 5. életévét, és az óvoda felvételi körzetében lakik.
• A gyermek sajátos nevelési igényű, a szakértői bizottság kijelölte az adott óvodát.
• A gyermek felvételét a gyámhatóság kezdeményezte.
• A gyermek halmozottan hátrányos helyzetű.
• A gyermeknek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége.
• A gyermek hátrányos helyzetű (védelembe vett, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult).
• A gyermeket a szülő egyedülállóként neveli. A napközbeni ellátásra különösen jogosult, ha gyermek a 3. életévét betöltötte, és az óvoda felvételi körzetében lakik.
• A gyermeket időskorú neveli.
• A gyermekkel együtt a családban három vagy több gyermeket nevel.
• Az a gyermek, aki 2010/2011-es nevelési évben már bölcsődei elhelyezésben 
részesülő gyermek, aki 2011. december 31-éig betöltötte 3. életévét.
• A gyermek idősebb testvére már előzőleg felvételt nyert az óvodába. 
A szülők kérésének figyelembe vételével, aki a 3. életévét nem töltötte be, csak abban az esetben vehető fel, ha a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti és minden, a községben lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező három éves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető.
• A 2011.CXC. köznevelési törvény értelmében 2014.szeptember 1-től kötelező az óvodába járás a gyermek 3. életévétől.

Aki nem az óvoda felvételi körzetében lakik, csak a körzetes jelentkezők felvétele után fennmaradó férőhelyre vehető fel. Az óvodai jelentkezés minden esetben a körzetes, kötelező felvételt biztosító intézménybe történik. Kivéve egészségügyi indokok miatt pl. asztma.

A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. Az óvodai felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Ha az óvodába jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre.

Az elutasított óvodai felvétellel kapcsolatos határozatok közlésétől számított tizenöt napon belül a szülő eljárást megindító kérelmet nyújthat be az óvodavezetőnél.

 

Az iskolába lépés feltételei:

 

Az iskolai beiratkozás a Minisztérium által kijelölt időpontban történik. Az időpontot a szülőkkel 30 nappal előtte közöljük. A szükséges iratok:

• a szülő és a gyermek személyi azonosító okirata
• a gyermek Születési Anyakönyvi Kivonata
• lakcímkártyája
• T.A.J. kártyája
• Óvodai szakvélemény
• Nevelési Tanácsadó Véleménye / ha van/

Az óvoda, ill. az óvodavezető feladata a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megítélése s annak igazolása. A Szakértő bizottság vizsgálatát akkor kell kérni, a mennyiben az óvodapedagógusok nem tudnak egyértelműen dönteni az iskolába lépésről, a gyermek nem járt óvodába, ill. a szülő nem ért egyet az óvoda döntésével.

Minden esetben kérni kell a Szakértői Bizottság döntését, amennyiben a gyermek a hetedik életévét augusztus 31-ig betölti. Csak az ő javaslatukkal részesülhet a gyermek további óvodai nevelésben.

 

Az iskolába lépés elsődleges feltétele a gyermek érettsége, amely különböző életkorban alakulhat ki, ezáltal nagy egyéni eltéréseket mutatva. Mindezt figyelembe véve tárjuk fel, mikor válik stabillá a gyermek, - testileg, lelkileg, szociálisan, pszichikusan - a sikeres iskolai élet megkezdésére, illetve ehhez kapcsoljuk mindazon mutatók összességét, amelyek az óvodáskor végére a fejlődés várható jellemzőjeként jelennek meg pedagógiai munkánk eredményeként.

 

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére, illetve az alapprogram gyermekkép

részében megfogalmazott elvárásokra épül óvodáink sikerkritériuma.

Mozgás

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- A gyermekek szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékban

- A gyermekek mozgása összerendezett, kialakult a nagymozgása, finommozgása, egyensúlyészlelése.

- Ismerik az irányokat, tudnak térben tájékozódni.

- Tudnak ütemtartással járni, gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végezni.

- Szeretnek futni, képesek 50 – 100 m távolságot kitartóan végig futni.

- A természetes mozgások (csúszás, kúszás, mászás, dobás) technikáit ismerik

- Tudnak helyben labdát pattogtatni.

- A különböző verseny játékok, ügyességi játékokban betartják a szabályokat.

Képesek alkalmazkodni társaikhoz, toleránsak, együttműködők, se

Környezeti nevelés

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- A gyermekek életkoruknak megfelelően érdeklődnek a szűkebb –és tágabb

környezetük iránt.

- A gyermekek irányított és spontán megfigyelésekből adódó önálló véleményüket,

tapasztalataikat, problémahelyzetek mérlegelésével el tudják mondani, mesélni

- A gyermekek elemi ismerettel rendelkeznek:

o Tudják lakcímüket, szüleik nevét, foglalkozását, óvodájuk nevét, életkorukat,

o Ismerik a testrészek neveit, helyét, funkcióját, igényesek testük tisztaságára,

o Különbséget tudnak tenni évszakok között, ismerik az évszakok jellemzőit,

o Felismerik az időrendiséget, oksági viszonyokat a napszakok tevékenységeit.

o Ismerik a hagyományokat, a nemzeti, multikulturális értékek egyes elemeit.

- Ismerik a háziállatokat, vadállatokat, jellemzőit, azonosságait, és különbségeit.

- Alkalmazzák a főbb közlekedési szabályokat.

- Óvják környezetük tárgyi,- természeti jelenségeit, alakul környezettudatos

magatartásuk. Részt vesznek aktívan a környezetvédelmi munkákban

- Önállóan gyakorolják- dajkák bevonásával- a növénygondozás legegyszerűbb

műveleteit, ismernek növényekkel, állatokkal kapcsolatos munkákat.

Matematika

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- Felismerik a környezetükben lévő elemi matematikai összefüggéseket.

- Biztonságosan mozognak a 10-es számkörben.

- A halmazokkal való műveletek végzésében jártasak; összehasonlítás: mennyiség, nagyság, forma, szín szerint.

- Megoldanak alapvető problémahelyzeteket, felismernek tapasztalati összefüggéseket, következtetéseket

- Értik és helyesen alkalmazzák az összehasonlítást kifejező szavakat, relációkat, matematikai összefüggéseket, tapasztalataikat, ismereteiket, tevékenységekben tudják

alkalmazni.

- Felismernek az alapvető geometriai formákat, azok jellemző jegyeit, azonosságukat,

különbözőségüket.

- Kialakul az alapvető helyzetek, relációk az irányok megkülönböztetése, a balról-jobbra való haladási irány követése.

 

Ének, zene, énekes játék

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- Ismernek 10-15 mondókát, 20-25 különböző hangkészletű és szöveghosszúságú népi

gyermekjátékdalt, néhány alkalmi dalt, műdalt.

- A gyermekek bátran, egyénileg is tudnak mondókázni, énekelni.

- Szívesen és örömmel vesznek részt énekes játékokban.

- Ismerik a zenei fogalom párok jelentését.

- Képesek érzékeltetni az egyenletes lüktetést, a motívum hangsúlyokat és a ritmust különböző mozgásformákkal kifejezni.

- Felismerik a tanult dalokat dúdolásról, hangszerjátékról, jellegzetes részletekről.

- Próbálkoznak az improvizálással.

- Képesek dallambujtatást végezni.

- Ismernek egyszerű ritmushangszereket, azokat tudják használni.

- Képesek élvezettel, figyelemmel, érdeklődéssel végighallgatni a zenei bemutatásokat.

Rajzolás, mintázás, kézi munka

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- A rajzolás, mintázás, kézimunka kedves örömteli tevékenységgé válik.

- Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne, esztétikai véleményt

alkotni.

- Kézmozgásuk lehetővé teszi az egyre finomabb mozdulatokat kívánó feladatok elvégzését. a vizuális észlelésük, megfigyelésük, emlékezetük fejlődik

- Az eszközöket készségszinten kezelik.

- Ismerik a különféle ábrázolási technikákat, anyagokat, azokat képesek önállóan megválasztani és alkalmazni, szükség esetén közös feladatokban együttműködni.

- Képalkotásukban megjelenik a tér, síkba való átfordítása.

- Munkáikban tükröződnek a világról szerzett egyre valósabb ismeretük, de elsősorban érzelmi megnyilvánulásai, kialakul saját forma-nyelvük.

- A gyermekek alkotására jellemző, a részletező formagazdagság, a színek változatos

használata.

- Használják a népi, nemzeti, etnikai kultúrában megjelenő díszítő motívumokat.

Vers- Mese

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- Önállóan mondanak rövidebb-hosszabb verseket, rigmusokat.

- Megjegyeznek 10-14 mondókát, 6-8 verset és 10-15 mesét.

- Szívesen mesélnek, báboznak, dramatizálnak a maguk és társaik szórakoztatására.

- Képesek saját vers és mesealkotásra, összefüggő mese, történetet kitalálására, annak mozgásos megjelenítésére kifejezésére.

- Elkezdett történeteket fantáziájuk segítségével folytatni tudnak.

- A metakommunikációs jelzéseket használják, a környezetükben élő személyekkel jól

kommunikálnak.

- Szívesen nézegetnek könyveket, vigyáznak az épségükre.

- A térbeli irányokat, viszonyokat, illetve verbális kifejezéseket helyesen használják.

- Az etnikai kultúr kincsből ismernek verseket és meséket.

- A szülők részt vesznek mesék közös feldolgozásában,

- Visszajelzésekből értesülünk, hogy gyakoribbá válik a szülők otthoni mesemondása

Anyanyelv és értelmi nevelés

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- Beszédük érthető, kifejező, összefüggő, a különféle élethelyzetekben használnak az elvont kifejezéseket

- Beszédfegyelmük kialakul, nyugodtan, figyelmesen végighallgatják a felnőtteket és

társaikat

- Koruknak megfelelően kialakult a pontos érzékelés, észlelés, képesek vizuális, auditív differenciálásra

- Térbeli viszonyokat képesek felismerni és megnevezni.

- Az önkéntelen bevésés mellett megjelenik a szándékos bevésés is.

- Gondolkodásuk, képzeletük, fantáziájuk, emlékezetük, szándékos figyelmük fejlődik

- Gondolkodásukra a problémamegoldásra törekvés és kreativitás jellemző.

- Bátran és szíves kommunikálnak a társaikkal és a felnőttekkel.

- A metakommunikációs jelzéseket használják, a környezetükben élő személyekkel jól kommunikálnak.

- Tudnak szemkontaktust teremteni és tartani.

- Az etnikai gyermekek is megértik és helyesen alkalmazzák az óvodai élethez szükséges kifejezéseket, és képesek magukat megértetni.

Munka

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén

- Szívesen vállalnak egyéni és közösségért végzett megbízatásokat, és azokat felelősséggel teljesítik.

- Kitartóan, aktívan tevékenykednek, munkatempójuk különbségei ellenére képesekké

válnak az együttműködésre, szociális magatartásuk (kivárás, tolerancia) a közösségi

kapcsolataikat pozitívan befolyásolják

- Munka jellegű tevékenységeiket a felelősségérzet, a feladattudat és a kitartás jellemzi.

- Képesek-életkori szinten,- saját személyükkel kapcsolatos feladatok ellátására.

- Kialakul a környezet rendjének, megtartásának, megóvásának gondozásának igénye

- Kialakul az iskolakezdéshez a testi, lelki, és szociális érettség

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: HOP folytatása 1
TAKTABÁJI "KÉK IBOLYA" ÓVODA - © 2008 - 2024 - taktabaji-kekibolyaovi.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat